Ahogy ígértem, megírtam magyarul is, így talán még egy kicsit személyesebb is. A tegnapi poszt legfontosabb tapasztalata az, hogy inkább csak akkor indítok egy angol blogot, ha nem bírok magammal és időmilliomos is leszek. Szóval akkor most pár sorban arról a témáról, amely engem a híreket követve kezdett el rendkívüli módon érdekelni:
Már körülbelül egy éve, hogy a Krím megszállása után katonai szakaszába lépett az ukrán konfliktus. A most házaikba visszatérő, eddig pincékben élő, most a fegyverszünet tartósságában bízó ottani lakosok valószínűleg maguk sem gondolták, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. A média és az ilyenkor szokásos nagy szavak hamar mozgósítottak egy csomó embert Európában és a volt szovjet köztársaságokban, hogy ideológiai elkötelezettségüknek megfelelően, vagy a propaganda hatására az ukrán kormány, vagy a szeparatisták oldalán részt vegyenek a harcokban. A következőkben nem szándékozom hitet tenni semelyik oldal mellett sem, vagy bármilyen politikai véleményt népszerűsíteni. Pusztán a világ dolgai iránt érdeklődő emberként nagyon figyelemfelkeltőnek találom, hogy ilyen nem történt a kilencvenes évek óta Európában. A a zsoldosok és önkéntesek kérdését egyébként az ISIS-sel együtt vizsgálva bőven megérne egy ennél sokkal terjedelmesebb anyagot.
Már körülbelül egy éve, hogy a Krím megszállása után katonai szakaszába lépett az ukrán konfliktus. A most házaikba visszatérő, eddig pincékben élő, most a fegyverszünet tartósságában bízó ottani lakosok valószínűleg maguk sem gondolták, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. A média és az ilyenkor szokásos nagy szavak hamar mozgósítottak egy csomó embert Európában és a volt szovjet köztársaságokban, hogy ideológiai elkötelezettségüknek megfelelően, vagy a propaganda hatására az ukrán kormány, vagy a szeparatisták oldalán részt vegyenek a harcokban. A következőkben nem szándékozom hitet tenni semelyik oldal mellett sem, vagy bármilyen politikai véleményt népszerűsíteni. Pusztán a világ dolgai iránt érdeklődő emberként nagyon figyelemfelkeltőnek találom, hogy ilyen nem történt a kilencvenes évek óta Európában. A a zsoldosok és önkéntesek kérdését egyébként az ISIS-sel együtt vizsgálva bőven megérne egy ennél sokkal terjedelmesebb anyagot.
Önkéntesek a szeparatisták oldalán:
Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hírekben, hogy nyolc spanyol szélsőbaloldali aktivistát letartóztatott a hazai rendőrség, miután a csoport tagjai hazatértek Kelet-Ukrajnából. A sajtó által közöltek szerint a fiatalok nem igazán rejtették véka alá a harcokban végzett tevékenységüket a közösségi oldalakon, így a nyomozáshoz bőven szolgáltatták saját maguk ellen a bizonyítékokat. Saját bevallásuk szerint akciójukhoz az inspirációt a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjaiból merítették.
Vannak olyan hírek a neten, hogy olasz kommunista aktivisták Donyeckbe utaztak még tavaly nyáron, de a harcokban való részvételükről nem volt elérhető információ, sokkal inkább egy propagandaútnak tűnik a dolog. Érdekesség, hogy francia bal- és jobboldali önkéntesek harcolnak mindkét oldalon, de náluk még a szélsőjobbosok is megosztottak, melyik oldalra álljanak.
A Krím orosz megszállása során kapta fel a média azokat az értesüléseket, melyek szerint szerb csetnikek
(nacionalista, a bosnyákokkal, németekkel, horvátokkal is harcoló partizánok a második világháborúban) csatlakoztak az orosz csapatokhoz és a szeparatistákhoz.
Később a közösségi médiában büszkén hirdették, hogy részük volt ukrán katonák megölésében. A történethez hozzátartozik, hogy több internetes forrás szerint mind oroszok, mind ukránok harcoltak a délszláv háborúkban.
A szeparatisták oldalán harcoló legnagyobb külföldi csoport a volt szovjet tagköztársaságok és az Orosz Föderáció népeiből kerül ki. Örmények, hasonlóan a csecsenekhez mindkét oldalon harcolnak, nyugati újságírók szerint voltak olyan szeparatista/orosz alegységek, amelyek csak burjátokból és jakutokból álltak.
Az örményekhez hasonlóan csecsenek is harcolnak mindkét oldalon. A moszkvai hatalomhoz lojális elnök, Ramzan Kadirov emberei a Szmercs és Vosztok zászlóaljakba (oroszul "halál" és "kelet") vannak szervezve és sokuk már a konfliktus kitörése óta a szeparatisták mellett harcol, komolyabb médiafigyelmet a donyecki reptér körüli 2014. májusi ütközet körül kaptak először.
Nemzetközi önkéntesek az ukrán kormány oldalán:
Ha már a az előző felsorolást a csecsenekkel fejeztük be, kezdjük most velük! A "Dzsohar Dudajev békefenntartó zászlóalj" az első csecsen háború vezetőjéről lett elnevezve (érdekesség, hogy elég fiatalon repülőtábornok volt a szovjet hadseregben, első csecsenként). Az alakulatot Isza Munajev vezette a közelmúltban a harcok során bekövetkezett haláláig. Ő Groznij katonai parancsnoka volt a város orosz ostroma alatt (1999-2000) és sajtónyilatkozatai szerint az ukránok oldalán harcoló csecsenek adósságot törlesztenek a tőlük a kaukázusi háborúkban kapott támogatásért (ez is megérne egy anyagot). A Vice News által is bemutatott zászlóaljban krími tatárok, csecsenek, azeriek, ukránok és grúzok is harcolnak, de egy másik csoport is alakult belőlük kiszakadva, a Manszur Sejk, a krími tatároknak pedi saját szotnyájuk (régi, századnak megfelelő ukrán/kozák alegység) van.
Fentebb már említést tettünk a grúzokról. Kb. százan harcolnak az ukrán kormány oldalán, sokukat kiképzőként alkalmazzák a 2008-as orosz-oszét-grúz háborúban, illetve a nemzetközi missziókban (Afganisztán, Irak) szerzett tapasztalataik miatt.
Európából több tucat önkéntes mehetett a tavaly megalakult és általában (civil összefogás mellett) ukrán oligarchák által finanszírozott önkéntes zászlóaljakban, de a leghírhedtebb a Mariupol-környékén állomásozó Azov zászlóalj, amelyet egy ukrán szélsőjobboldali figura, Andrij Bileckij vezet és soraiban bőven találhatók neonácik a Baltikumból, Olaszországból, az Egyesült Királyságból, Svédországból, de oroszok, fehéroroszok is csatlakoztak az alakulathoz. A nemzetközi támogatást kereső ukrán kormányzat számára most is és a jövőben is kellemetlenek lehetnek az ilyen alakulatok, ugyanakkor az orosz propaganda számára kiváló témát jelentenek, vagyis hogy az "egykori traktoristák és bányászok" a fasizmus ellen harcolnak Kelet-Ukrajnában.
A horvát külügy megerősítette azt információt, hogy horvát állampolgárok egy kisebb csoportja (kb. 20 fő) Kelet-Ukrajnában harcol (leginkább az Azovban). Egyikőjük internetes bejegyzése szerint Budapesten keresztül jutott ki Ukrajnába, majd a frontra. Szerinte egyébként nem szélsőjobbos az alakulat (erre pedig utal néhány általuk használt szimbólum), valamint 30%-a krími orosz és ukrán menekültekből áll.
Jó lenne tudni, mi fog történni ezekkel a pénzért, vagy eszmékért lelkesedő fiatal emberekkel, akik az életüket teszik kockára egy idegen országban. Mi lesz velük, ha haza kell menniük, mert pl. súlyosan megsebesülnek és a családjuk semmi segítséget nem kap majd az államtól (gyanítom, az utasbiztosítás ilyenre nem terjed ki)? Otthon akár bűnözőkként is kezelhetik őket, ahogy a spanyol példa is mutatja, csak a hazájuk törvényein múlik a dolog, illetve az elővigyázatosságukon (érdemes-e a facebookon hőssé válni?). Nagy valószínűséggel az őket kihasználó, felbújtó propagandisták, titkosszolgálatok ezzel nem különösebben foglalkoznak. Valószínűleg még sok ilyen esetről fogunk hallani nem csak Ukrajna és Szíria kapcsán, hiszen a globalizáció miatt az utazás annyira gyors és egyszerű, a hírfogyasztás pedig annyira széleskörű, mindenki számára elérhető lett, hogy kalandvágytól, idealista fellángolástól fűtve sokan fognak még meggondolatlan döntéseket hozni (a helyüket nem találó egykori francia idegenlégiósokat és a csecsen zsoldosokat persze nem számítom ide). Manapság sokkal könnyebb beállni háborúzni bárhol a világon, mint a harmincas évek Spanyolországában, vagy Finnországban, mégis a dolgok nem lettek egyszerűbbek, ahogy nincs semmi új sem a nap alatt.
Nemzetközi önkéntesek az ukrán kormány oldalán:
Ha már a az előző felsorolást a csecsenekkel fejeztük be, kezdjük most velük! A "Dzsohar Dudajev békefenntartó zászlóalj" az első csecsen háború vezetőjéről lett elnevezve (érdekesség, hogy elég fiatalon repülőtábornok volt a szovjet hadseregben, első csecsenként). Az alakulatot Isza Munajev vezette a közelmúltban a harcok során bekövetkezett haláláig. Ő Groznij katonai parancsnoka volt a város orosz ostroma alatt (1999-2000) és sajtónyilatkozatai szerint az ukránok oldalán harcoló csecsenek adósságot törlesztenek a tőlük a kaukázusi háborúkban kapott támogatásért (ez is megérne egy anyagot). A Vice News által is bemutatott zászlóaljban krími tatárok, csecsenek, azeriek, ukránok és grúzok is harcolnak, de egy másik csoport is alakult belőlük kiszakadva, a Manszur Sejk, a krími tatároknak pedi saját szotnyájuk (régi, századnak megfelelő ukrán/kozák alegység) van.
 |
| A Dudajev zlj. jelvénye (source) |
Fentebb már említést tettünk a grúzokról. Kb. százan harcolnak az ukrán kormány oldalán, sokukat kiképzőként alkalmazzák a 2008-as orosz-oszét-grúz háborúban, illetve a nemzetközi missziókban (Afganisztán, Irak) szerzett tapasztalataik miatt.
 |
| Grúz önkéntes temetése (Gleb Garanich/Reuters) |
Európából több tucat önkéntes mehetett a tavaly megalakult és általában (civil összefogás mellett) ukrán oligarchák által finanszírozott önkéntes zászlóaljakban, de a leghírhedtebb a Mariupol-környékén állomásozó Azov zászlóalj, amelyet egy ukrán szélsőjobboldali figura, Andrij Bileckij vezet és soraiban bőven találhatók neonácik a Baltikumból, Olaszországból, az Egyesült Királyságból, Svédországból, de oroszok, fehéroroszok is csatlakoztak az alakulathoz. A nemzetközi támogatást kereső ukrán kormányzat számára most is és a jövőben is kellemetlenek lehetnek az ilyen alakulatok, ugyanakkor az orosz propaganda számára kiváló témát jelentenek, vagyis hogy az "egykori traktoristák és bányászok" a fasizmus ellen harcolnak Kelet-Ukrajnában.
A horvát külügy megerősítette azt információt, hogy horvát állampolgárok egy kisebb csoportja (kb. 20 fő) Kelet-Ukrajnában harcol (leginkább az Azovban). Egyikőjük internetes bejegyzése szerint Budapesten keresztül jutott ki Ukrajnába, majd a frontra. Szerinte egyébként nem szélsőjobbos az alakulat (erre pedig utal néhány általuk használt szimbólum), valamint 30%-a krími orosz és ukrán menekültekből áll.
Jó lenne tudni, mi fog történni ezekkel a pénzért, vagy eszmékért lelkesedő fiatal emberekkel, akik az életüket teszik kockára egy idegen országban. Mi lesz velük, ha haza kell menniük, mert pl. súlyosan megsebesülnek és a családjuk semmi segítséget nem kap majd az államtól (gyanítom, az utasbiztosítás ilyenre nem terjed ki)? Otthon akár bűnözőkként is kezelhetik őket, ahogy a spanyol példa is mutatja, csak a hazájuk törvényein múlik a dolog, illetve az elővigyázatosságukon (érdemes-e a facebookon hőssé válni?). Nagy valószínűséggel az őket kihasználó, felbújtó propagandisták, titkosszolgálatok ezzel nem különösebben foglalkoznak. Valószínűleg még sok ilyen esetről fogunk hallani nem csak Ukrajna és Szíria kapcsán, hiszen a globalizáció miatt az utazás annyira gyors és egyszerű, a hírfogyasztás pedig annyira széleskörű, mindenki számára elérhető lett, hogy kalandvágytól, idealista fellángolástól fűtve sokan fognak még meggondolatlan döntéseket hozni (a helyüket nem találó egykori francia idegenlégiósokat és a csecsen zsoldosokat persze nem számítom ide). Manapság sokkal könnyebb beállni háborúzni bárhol a világon, mint a harmincas évek Spanyolországában, vagy Finnországban, mégis a dolgok nem lettek egyszerűbbek, ahogy nincs semmi új sem a nap alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése