2015. május 13., szerda

Magyar katonák az UPA-ban?

Érdekes cikkre bukkantam az egyik ukrán honlapon, az Ukrán Felkelő Hadsereggel (UPA) kapcsolatban. A cikk írója, Oleksandr Skripnyik (az ukrán hírszerzés vezetőjének tanácsadója) kigyűjtötte az ukrán hírszerzés kutatható archívumából, hogy mely nemzetek fiai csatlakoztak a finoman szólva is különbözőképpen értékelt szerepű, ukrán ellenálló hadsereg soraiban. A jelenlegi ukrán konfliktusban az orosz fél az UPA-sokban fasisztákat, "banderistákat" míg az ukrán nacionalisták hős felszabadítókat látnak, így próbálva történelmi igazolást találni a jelenlegi konfliktusban játszott saját szerpükre (vagyis a szeparatisták az ukrán fasiszták, az ukránok az orosz/szovjet agresszió ellen harcolnak).

Az UPA az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete) Banderista szárnyából 1942. októberében alakult meg, és katonaszökevényekből, rendőrökből, helyi ukrán lakosokból állt. Igyekezett egy független Ukrajnáért harcolni, ezt hol a németek ellen (1943. február-1944 tavasza), hol azokkal kvázi szövetségben tette, 1943-44-ben brutális etnikai tisztogatásokat követtek el a lengyelek ellen Galíciában és Volhiniában, majd némi sikert értek el a lengyelek által célul kitűzött ukrán kitelepítés megakadályozásában 1944-45-ben, és mindvégig harcban álltak a szovjet csapatokkal és partizánokkal, a földalatti lengyel hadsereggel, illetve a kommunista néphadsereggel, később a csehszlovák csapatokkal is. 1947-ig tartott a küzdelmük a Lengyel Népköztársaság és az 50-es évek elejéig a Szovjetunió ellen. Legjelentősebb parancsnokuk, Roman Shukevics 1950 tavaszán fogságba esése előtt öngyilkos lett Érdekesség, hogy a Kárpáti Szics kötelékében 1939-ben Kárpátalja megszállása során Magyar Királyi Honvédség ellen is harcolt, meg is sebesült.  Bővebben itt lehet az UPA-ról olvasni.

Roman Shukevics UPA-parancsnok (1944-1950.)

A fentiekből látszik, hogy elég tipikus 20. századi mindenki mindenki elleni, brutális küzdelemmel van dolgunk, de koncentráljunk arrra, ami a cikkben feldolgozott archívumból kiderül: 

A szembenálló szovjet partizán erők parancsnoka, Szaburov 1944 februárjában leírta, hogy az UPA 40%-a keleti nemzetiségűekbő állt, - ingusok, oszétok, cserkeszek, törökök, oroszok - de a magot ukrán nacionalisták alkották. A fogságba esett vöröskatonák között toborzómunkát folytattak, hogy az OUN zászlaja alatt egyesítsék a különböző nemzetiségeket. Kutatók szerint az első nemzetiségi alegység üzbégekből állt, és 1943 közepén alapították. Közel egyidőben jelent meg egy grúz zászlóalj (kurin) és egy századnyi kubáni kozák és egy azeri zászlóalj. 1944 elejére az UPA 50 ukrán és 15 nemzetiségi alegységből állt, az erejük pedig ekkoriban 100 ezer főre volt tehető, amelynek 80%-aukrán volt. Egyes beszámolók szerint még 1944 nyarán-őszén is voltak portyáik Kelet-Ukrajnában, amelyekben csecsenek, grúzok, krími tatárok, kalmükök és azeriek is részt vettek.
A Szovjetunió nemzetiségein kívül francia, szerb, horvát, magyar(!), olasz, sőt német katonaszökevények is csatlakoztak, általában azzal a céllal, hogy a felkelők segítségével előbb-utóbb hazajussanak. Az UPA katonái és parancsnokai között nagy számban voltak zsidó orvosok is.

Egy Albert Hazenbrucks nevű belga UPA-tag angol-francia nyelven is sugárzó rövidhullámú rádióadónál volt bemondó, így népszerűsítette az UPA céljait, később ezért a tevékenységéért 10 évet kapott a Szovjetunióban.  1945 áprilisában a lvovi régióban (akkor már messze nyugatra húzódott a front, majdnem a háború vége volt) sebesülten fogták el.

Egy 1944. március 19-én kelt jelentésben Sudoplatov állambiztonsági népbiztos, az NKGB 4. Igazgatóságának parancsnoka leírta, hogy az UPA-ban 100 magyar is szolgál (cirill irásban párhuzamosan  a "madjar" szót használta a jelenleg elterjedtebb "vengr" mellett), akik a Vörös Hadsereg fogságába való eséstől menekültek az UPA-ba, egy részük magyar tiszti egyenruhát viselt, "ezzel olyan pletykákra adtak alapot, hogy Anglia és Amerika képviselői érkeztek az UPA-hoz 1943 decemberében magyaroknak álcázva".


Jelentés a magyar UPA-harcosokról