Oscarsborg

Egy barátom révén jutottunk el az Oslo-fjord bejáratánál lévő erődszigetre, ami Drøbak kisváros mellett található. Az erődsziget arról nevezetes, hogy 1940. április 9-én az Oslo gyors megszállására induló német flottának pár nehéz órát szerzett az erőd tüzérsége és a német hírszerzés figyelmét elkerülő víz alatti torpedóvető. A Birger Eriksen ezrdes parancsnoksága alatt harcoló norvégoknak sikerült elsüllyesztenie a Blücher cirkálót, valamint megrongálták a Lützowot. A németek is  megszórták az erődöt (a Krupp-lövegek némelyikén máig láthatóak a repeszek nyomai), és a hajókról partra tett gyalogság támadása után a védők jobbnak látták kapitulálni április 10-én reggel, de ez a helytállás időt adott a norvég királyi család, a parlament és a nemzeti aranytartalék Osloból történő kimenekítésére. 

Magyar vonatkozású hadtörténeti érdekesség, hogy a Blüchert elsüllyesztő torpedót Fiuméban készítették 1900-ban, és 1901-ben állították a vetőcsöveket hadrendbe. A német megszállás vége (1945. május 12.) után az erődben partvédelmi tüzérségi tisztiiskola működött, jelenleg koneferenciaközpontként és múzeumként üzemel (mikor mi ott voltunk, teheneknek és raboknak öltözött norvég fiúk és lányok csapatépítettek ezerrel az erőd udvarán és a folyosókon). Szabadtéri haditechnikai kiállítás és a norvég fegyveres erőket népszerűsítő  látogatóközpont is helyet kapott a szomszédos kis szigetrészen. A szigetet kis sétahajón lehet megközelíteni, és elég látványos volt az Osloba tartó nagy böhöm hajót illedelmesen kivárni, hogy ne borogasson fel bennünket.

Oscarsborg (forrás)

A történelem iránt érdeklődő és a szép tájakat kedvelő olvasóimnak ajánlom, hogy egyszer látogassanak el ide, ha épp Osloban járnak.  A poszt írásakor tudtam meg, hogy a lenti ágyúkat vaklőszerrel elsütötték 2014 áprilisában filmforgatás közben, ugyanis 2015 végén, vagy 2016-ban várható a német támadásról szóló norvég film, a Három nap áprilisban (Tre døgn i april) bemutatója, én biztos megnézem.

A németek számára kellemetlen pillanatokat szerző 28 cm-es Krupp-lövegek egyike

A bajszos visszatér

"Wo ist Fegelein!?" - Kérdezné egyik barátom, majd remegő kézzel a szemüvegéért nyúlna. Kiválóan tudja hozni a bunkerjelenetet, amit már számtalanszor feldolgoztak bénább, vagy viccesebb feliratozással. A 2004-es Der Untergang a német múlt feldolgozásának egyik fontos állomása volt, és rá majdnem hét évvel egy egész más korszakba helyezve a Führer a szatíra birodalmában is feltűnt Timur Vermes Nézd, ki van itt című könyvében, amely újabb kísérletet tesz a német nép történelemképének formálására és a korábbi traumák feldolgozására, valamint megkongatja a vészharangot, hogy egy szabad jóléti társadalomban is lehetséges egy hasonló figurának megvetnie a lábát.

Eleinte nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet a könyv megjelenése. Volt egy kis déjà vu érzésem, mert még gimis koromban a Magyar Atom kötetben olvastam Moldova György Adolf Hitler Magyarországon című kisregényét, amelyben Hitler 25 év hibernáció után ébred fel, és mivel nem bírja a kettéosztott Németországot elviselni (melyben az NSZK Izrael szövetségese), Magyarországra utazik. Kísérője Braun Éva lesz, és a sok német turista láttán elhatározza, hogy legközelebb turistákkal szállja meg az országot. A regény egyben a létező szocializmus szatírája is.

Tavaly szert tettem a német szerző könyvére, és nagyon kellemesen csalódtam. Hitler alakja, a helyzetkomikumok, amint először mindenki azt hiszi, hogy csak egy durva tréfának tanúja, és a Führert ez borítja ki legjobban. Egyből felfedezi a szórakoztatóipar (pedig csak magát adja), megismeri az internetet és az okostelefont, elképed a német szélsőjobb jelenlegi helyzetén, és az egyik spicces német celebnő dekoltázsába szvasztikát rajzol a müncheni sörfesztiválon.

A könyv egyik legerősebb vonása az egyes szám első személyben elmesélt történet. Kiválóan hozza a német nép önjelölt messiásának esetleges 21. századi elmélkedését, és tényleg nagyon durva, hogy nagyon könnyen magával tud bennünket ragadni az az érzés, hogy ez akár meg is történhet. Minden kísérletező kedvű, társadalmi és történelmi kérdések iránt érdeklődő olvasónak csak ajánlani tudom. 

A kortárs orosz sci-fi (egyik) fenegyereke: Dmitrij Gluhovszkij

Egy olyan sokrétű világba kalauzol el bennünket Gluhovszkij mester, amely hol borús, kicsit depresszív, hol pörgősen izgalmas, abszurd vagy abszurdan vicces, apolitikus regényei mellett  sci-fi novellákon keresztül kiválóan oda tud mondogatni a jelenlegi orosz rendszernek (ebben a Sztrugackij testvérek is nagyon jók voltak a szovjet időkben, ügyesen becsomagolták a társadalombírálatot, de sokszor nem lazsáltak a cenzorok, róluk egy másik posztban egyszer írok).

 

Gluhovszkij úr első regényét 18 évesen írta, 2002-ben mindenki számára elérhetővé téve publikálta az interneten. A Metro 2033 és folytatása a Metro 2034 az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódik a közeli jövőben, a felszínre csak a legbátrabbak merészkednek felderítőként, ugyanis az élővilág teljesen mutálódott (itt véleményem szerint szintén a Sztrugackij tesók híres műve, a Stalker/Piknik az árokparton köszön vissza). Az egyes metróállomások kereskednek, harcolnak egymással, vannak köztük fasiszták és kommunisták, lőszer helyettesíti a pénzt, az alagutakban termesztett gombát evő disznók szolgálnak a legfőbb táplálékul. A Metro 2033 és 2034 egyaránt nagy siker lett, alapjául szolgált videojátékoknak is. 

Metro 2033/Gamestar.de

Következő regényében, a Szürkületben (amit blogján szintén fejezetenként publikált) egy moszkvai szabadúszó fordító korábbi kényelmes kis életét felborító utolsó munkájába nyerhetünk bepillantást. Egy 16. századi konkvisztádor naplójának lefordítását kapja feladatul és lassan rá kell ébrednie, hogy a konkvisztádor kibontakozó története, a maja jóslatok és a Földön tomboló szökőárak, földrengések bizony összefüggenek.  

Ebben a könyvben számomra az a gondolat volt a legkatartikusabb, ahogy az emberi életet szemléli. A hosszú monológból csak egy kis részlet:

"Hiszen az emberélet nem más, mint lassú haldoklás. És nem csak mi halunk meg - lassan elhervad a környező világ is. Életünk első éveiben a világ is teljes virágjában pompázik. (Nem azért van-e, hogy olyan élénkek a gyermekkori emlékeink?) (...) De telnek-múlnak az évek, ők pedig egymás után elhagynak minket, testetlen szellemekké változnak, akiknek utolsó menedéke a mi emlékezetünk. (...) És világegyetemünk minden egyes halállal egyre jobban eltolódik egy másik dimenzióba - az emlékképek és a fantázia világába. A múltba süllyed, egyre kevésbé élünk a mában, és egyre gyakrabban időzünk a tegnapban, mely elmosódottan a tudatunkba ivódott." (in: Dmitry Gluhovsky: Szürkület 251. o., Európa Kk. Bp., 2012.). 

Egy kicsit könnyedebb, a fent említett, néhol abszurdba hajló novellákat tartalmazó kötettel zárnám a posztot. A magyar címe: Orosz népellenes mesék, oroszul Mesék a hazáról (magyar kiadása igen ütős borítóval jelent meg, Cuba Gergő jóvoltából). A történetek nagyon-nagyon kelet-európaiak, és néha azt kívánja az ember, hogy bárcsak tényleg az lenne a megoldás, amit az egyes novellák kínálnak. Pl. a moszkvai egyházi és politikai vezetés egyaránt földönkívüliekből áll (két különböző fajról van szó természetesen), és a Föld pusztulása előtt hazamennek. A szibériai kis faluba az atomháború híre sem jut el, mert korábban is elromlott a tv-torony, de a szúnyogok hiánya kicsit gyanús lesz, meg a nyugdíj is késik. A lenti képen szereplő vezető olyan neveken jelenik meg, mint Tudjukki, az Első, Nemzeti Vezető. Olyan, nem mindennapi dolgok fűződnek a nevéhez, mint egy hajadon leány szeplőtelen fogantatása, valamint végig izgulhatunk, hogy vajon a tér mesterséges görbületét fent tudják-e tartani az űrlények a moszkvai körgyűrűn, hogy élő egyenes adásban adhassák át 10000 évente esedékes üzenetüket az emberiségnek, miközben a Vezető szentpétervári iskolát és kronstadti matrózokat látogat és személyesen tüzel egy torpedóromboló ágyújával, így kérdés, hogy beférnek-e az Egyes csatorna híradójába.

Európa Könyvkiadó Bp., 2013/Cuba Gergő

Szerintem mindenki találhat az író munkásságából kedvére valót, a Metro könyvek és a Szürkület is nagyon különböző hangulatúak, de a novellák abszurditásukban is felhőtlen szórakozást ígérnek.

Nemzetközi önkéntesek Kelet-Ukrajnában

Ahogy ígértem, megírtam magyarul is, így talán még egy kicsit személyesebb is. A tegnapi poszt legfontosabb tapasztalata az, hogy inkább csak akkor indítok egy angol blogot, ha nem bírok magammal és időmilliomos is leszek. Szóval akkor most pár sorban arról a témáról, amely engem a híreket követve kezdett el rendkívüli módon érdekelni:

Már körülbelül egy éve, hogy a Krím megszállása után katonai szakaszába lépett az ukrán konfliktus. A most házaikba visszatérő, eddig pincékben élő, most a fegyverszünet tartósságában bízó ottani lakosok valószínűleg maguk sem gondolták, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. A média és az ilyenkor szokásos nagy szavak hamar mozgósítottak egy csomó embert Európában és a volt szovjet köztársaságokban, hogy ideológiai elkötelezettségüknek megfelelően, vagy a propaganda hatására az ukrán kormány, vagy a szeparatisták oldalán részt vegyenek a harcokban. A következőkben nem szándékozom hitet tenni semelyik oldal mellett sem, vagy bármilyen politikai véleményt népszerűsíteni. Pusztán a világ dolgai iránt érdeklődő emberként nagyon figyelemfelkeltőnek találom, hogy ilyen nem történt a kilencvenes évek óta Európában. A a zsoldosok és önkéntesek kérdését egyébként az ISIS-sel együtt vizsgálva bőven megérne egy ennél sokkal terjedelmesebb anyagot.

Önkéntesek a szeparatisták oldalán:

Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hírekben, hogy nyolc spanyol szélsőbaloldali aktivistát letartóztatott a hazai rendőrség, miután a csoport tagjai hazatértek Kelet-Ukrajnából. A sajtó által közöltek szerint a fiatalok nem igazán rejtették véka alá a harcokban végzett tevékenységüket a közösségi oldalakon, így a nyomozáshoz bőven szolgáltatták saját maguk ellen a bizonyítékokat. Saját bevallásuk szerint akciójukhoz az inspirációt a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjaiból merítették.

Vannak olyan hírek a neten, hogy olasz kommunista aktivisták Donyeckbe utaztak még tavaly nyáron, de a harcokban való részvételükről nem volt elérhető információ, sokkal inkább egy propagandaútnak tűnik a dolog. Érdekesség, hogy francia bal- és jobboldali önkéntesek harcolnak mindkét oldalon, de náluk még a szélsőjobbosok is megosztottak, melyik oldalra álljanak.

A Krím orosz megszállása során kapta fel a média azokat az értesüléseket, melyek szerint szerb csetnikek (nacionalista, a bosnyákokkal, németekkel, horvátokkal is harcoló partizánok a második világháborúban)  csatlakoztak az orosz csapatokhoz és a szeparatistákhoz. Később a közösségi médiában büszkén hirdették, hogy részük volt ukrán katonák megölésében. A történethez hozzátartozik, hogy több internetes forrás szerint mind oroszok, mind ukránok harcoltak a délszláv háborúkban.

A szeparatisták oldalán harcoló legnagyobb külföldi csoport a volt szovjet tagköztársaságok és az Orosz Föderáció népeiből kerül ki. Örmények, hasonlóan a csecsenekhez mindkét oldalon harcolnak, nyugati újságírók szerint voltak olyan szeparatista/orosz alegységek, amelyek csak burjátokból és jakutokból álltak.

Az örményekhez hasonlóan csecsenek is harcolnak mindkét oldalon. A moszkvai hatalomhoz lojális elnök, Ramzan Kadirov emberei a Szmercs és Vosztok zászlóaljakba (oroszul "halál" és "kelet") vannak szervezve és sokuk már a konfliktus kitörése óta a szeparatisták mellett harcol, komolyabb médiafigyelmet a donyecki reptér körüli 2014. májusi ütközet körül kaptak először.

Nemzetközi önkéntesek az ukrán kormány oldalán:

Ha már a az előző felsorolást a csecsenekkel fejeztük be, kezdjük most velük! A "Dzsohar Dudajev békefenntartó zászlóalj" az első csecsen háború vezetőjéről lett elnevezve (érdekesség, hogy elég fiatalon repülőtábornok volt a szovjet hadseregben, első csecsenként). Az alakulatot Isza Munajev vezette a közelmúltban a harcok során bekövetkezett haláláig. Ő Groznij katonai parancsnoka volt a város orosz ostroma alatt (1999-2000) és sajtónyilatkozatai szerint az ukránok oldalán harcoló csecsenek adósságot törlesztenek a tőlük a kaukázusi háborúkban kapott támogatásért (ez is megérne egy anyagot). A Vice News által is bemutatott zászlóaljban krími tatárok, csecsenek, azeriek, ukránok és grúzok is harcolnak, de egy másik csoport is alakult belőlük kiszakadva, a Manszur Sejk, a krími tatároknak pedi saját szotnyájuk (régi, századnak megfelelő ukrán/kozák alegység) van.

A Dudajev zlj. jelvénye (source)

Fentebb már említést tettünk a grúzokról. Kb. százan harcolnak az ukrán kormány oldalán, sokukat kiképzőként alkalmazzák a 2008-as orosz-oszét-grúz háborúban, illetve a nemzetközi missziókban (Afganisztán, Irak) szerzett tapasztalataik miatt.

Grúz önkéntes temetése (Gleb Garanich/Reuters)

Európából több tucat önkéntes mehetett a tavaly megalakult és általában (civil összefogás mellett) ukrán oligarchák által finanszírozott önkéntes zászlóaljakban, de a leghírhedtebb a Mariupol-környékén állomásozó Azov zászlóalj, amelyet egy ukrán szélsőjobboldali figura, Andrij Bileckij vezet és soraiban bőven találhatók neonácik a Baltikumból, Olaszországból, az Egyesült Királyságból, Svédországból, de oroszok, fehéroroszok is csatlakoztak az alakulathoz. A nemzetközi támogatást kereső ukrán kormányzat számára most is és a jövőben is kellemetlenek lehetnek az ilyen alakulatok, ugyanakkor az orosz propaganda számára kiváló témát jelentenek, vagyis hogy az "egykori traktoristák és bányászok" a fasizmus ellen harcolnak Kelet-Ukrajnában.

A horvát külügy megerősítette azt információt, hogy horvát állampolgárok egy kisebb csoportja (kb. 20 fő) Kelet-Ukrajnában harcol (leginkább az Azovban). Egyikőjük internetes bejegyzése szerint Budapesten keresztül jutott ki Ukrajnába, majd a frontra. Szerinte egyébként nem szélsőjobbos az alakulat (erre pedig utal néhány általuk használt szimbólum), valamint 30%-a krími orosz és ukrán menekültekből áll. 

Jó lenne tudni, mi fog történni ezekkel a pénzért, vagy eszmékért lelkesedő fiatal emberekkel, akik az életüket teszik kockára egy idegen országban. Mi lesz velük, ha haza kell menniük, mert pl. súlyosan megsebesülnek és a családjuk semmi segítséget nem kap majd az államtól (gyanítom, az utasbiztosítás ilyenre nem terjed ki)? Otthon akár bűnözőkként is kezelhetik őket, ahogy a spanyol példa is mutatja, csak a hazájuk törvényein múlik a dolog, illetve az elővigyázatosságukon (érdemes-e a facebookon hőssé válni?). Nagy valószínűséggel az őket kihasználó, felbújtó propagandisták, titkosszolgálatok ezzel nem különösebben foglalkoznak. Valószínűleg még sok ilyen esetről fogunk hallani nem csak Ukrajna és Szíria kapcsán, hiszen a globalizáció miatt az utazás annyira gyors és egyszerű, a hírfogyasztás pedig annyira széleskörű, mindenki számára elérhető lett, hogy kalandvágytól, idealista fellángolástól fűtve sokan fognak még meggondolatlan döntéseket hozni (a helyüket nem találó egykori francia idegenlégiósokat és a csecsen zsoldosokat persze nem számítom ide). Manapság sokkal könnyebb beállni háborúzni bárhol a világon, mint a harmincas évek Spanyolországában, vagy Finnországban, mégis a dolgok nem lettek egyszerűbbek, ahogy nincs semmi új sem a nap alatt. 

International Volunteers Fighting in Eastern Ukraine

This is going to be an experimental post, an English one. We will see how it works and later on I will publish the Hungarian version as well.

It has been nearly a year that the fights in Ukraine started. Even the inhabitants now hiding in cellars and air-raid shelters would not have thought that the flow of events and diplomatic struggle can take such an appalling turn. However the outbreak of open hostilities mobilized pretty soon volunteers (not mentioning "Russian military personnel on holiday") and mercenaries from Europe and the republics of the former Soviet Union to fight for either the Ukrainian or the separatist cause decided by their personal political belief or the influence of propaganda. In the following I am not about to make political statements, promote political views or express my sympathy towards any of the warring sides. I was working on this post as someone interested in international affairs because such events have not taken place since the '90s in Europe and the question of mercenaries and freedom fighters examined together with the question of ISIS would deserve a much longer material.

Volunteers on the separatist side:

A couple of days ago there were news about eight Spanish far-left activists who were arrested by the Spanish authorities after their return from the Donbass. According to the hints of the press they did not really hide their activities on social networks so they can serve as proofs for the investigation. According to the press they were inspired by the international brigades of the Spanish Civil War.

There is information about Italian communist youth activists in Donetsk but there is no reliable information about their involvement in the fights.

During the Russian occupation of Crimea the international media picked up the news circling about Serb Chetniks (nationalist Serbs infamous from the partisan war against the Axis forces in WWII)  joining ranks with the Russian army and the separatist. Later on they claimed the killing of Ukrainian servicemen on social media.

The biggest group of foreign fighters backing the separatist is coming from the minorities of the Russian Federation and the republics of the former Soviet Union. There are Armenians fighting on both sides, according to Western journalists there are volunteer units consisting of Buryats and Yakuts from Siberia.

There are Chechens fighting on both sides as well. The Chechens loyal to the leader Ramzan Kadirov in Grozny who was appointed by president Putin are organized into battalions called Smerch and Vostok (mean "death" and "east" in Russian) and it fight alongside the separatist since nearly the start of the conflict but their first major media coverage is dated back to the Ukrainian attack of Donetsk airport in May 2014.

Volunteers on the Ukrainian side:

As we finished the previous list with Chechens let's begin with them. The "Dzokhar Dudaev peacekeeping battalion" named after the Chechen leader of the first Chechen-Russian war. Until his recent death the battalion was lead by Isa Munayev, the former military commander of Grozny (1999-2000). He told reporters that with their involvement in the war they are paying back debts to Ukrainians who helped Chechens in the war against Russia. In the battalion there are Crimean Tatars, Ukrainians, Azeris and Georgians serving. There is another Chechen unit fighting against the Russians called Sheikh Mansour, it broke away from the Dudayev group.

Insignia of the Dudayev btl. (source)

As mentioned above there are around 100 Georgians fighting alongside the Ukrainian government and volunteer troops, many have previous military experience from the war in 2008 and international peace-keeping missions in Iraq and Afghanistan so many are providing training for Ukrainian personnel.

Gleb Garanich/Reuters

There are many volunteers from Europe fighting in the ranks of the battalions formed during last year but the most infamous is the Azov which is led by a Ukrainian far-right activist Andriy Biletsky and includes Neo-Nazis from the Baltics, Italy, the UK, Russia, Italy, Belorussia and Sweden which gives tough moments to the Ukrainian government that is trying to gain international support and offers an easy target to Russian separatist propaganda that "tractorists and miners" are fighting nazis in Eastern Ukraine. According to other sources the 30% of the battalion is consisting of Ukrainians and Russians from Crimea.

The Ministry of Foreign Affairs of Croatia verified the information recently about Croats fighting in Ukraine (mostly in the Azov). One of them made his journey via Budapest.  

Concerning these people, fighting for something they believe in or for the money I am curious what will happen if they have to go home or get seriously injured. They can be treated as criminals or heroes depending on their home country's laws (like the eight activists in Spain). They will be used for propaganda means and influencing governments and public view but in the end of the day probably we will hear about more volunteers from different nationalities and beliefs dying in places like Syria and Ukraine because globalization made traveling and consumption of news so easy that now it is much easier to enlist to fight in conflicts than in Finland or Spain in the thirties and still there is nothing new under the sun.