Csodafegyverek a másnaposság elleni harcban

Gondolom, olvasóim túlnyomó része ismeri a macskajaj minden alattomos tünetét. Az étvágyat, amely csak addig tart, míg le nem ülsz enni, a szaggató, szemkitoló migrénes fejfájást, a minden pihenést elriasztó kómás alvást, illetve hozzátartozóink (anyukák, barátnők, feleségek) vádló, együtt nem érző tekintetét. Nos, én is. Nem panaszkodásból mondom, de a baráti köreimben kézenfekvő a bulihoz, dumcsihoz a sörözés/borozás szertartása, így túl sokat is ismerkedtem a másnaposság démonaival az utóbbi tizenpár évben (havonta egy-két-három alkalommal, néha már 3-4 sör elfogyasztásától is), és az évek múlásával egyre rosszabb volt. Egy haverommal arról beszélgettünk, hogy csak kéthetente egy másnappal számolva 10 év alatt kijön 9 hónap, ami alatt el lehet végezni egy OKJ-s tanfolyamot, meg lehet tanulni egy nyelvet legalább alapfokon, beleférne 50-100 regény elolvasása hossztól függően, illetve komoly sporteredményeket lehetne elérni. Ezután így is lesz (na persze...), mivel már több, mint egy hónapja másnaposságnak se híre, se hamva, pedig családi eseményekkel, koncerttel, kerti partikkal és kirándulással tarkított szabin vagyok túl, ennek megfelelő alkoholfogyasztási szokásokkal. Az alábbiakban korábbi (többé-kevésbé hatékony) kutatási eredményeimet, majd a csodafegyvereket ismertetem:

Évekig tartott felismerni, hogy vizet inni (előtte, közben, utána) nagyon fontos dolog, másnap a hidratáció (időben elkezdve) életet menthet. Fokozhatjuk a hatást előre behűtött izotónikus itallal, de az energiaitalokat, kávét inkább kerüljük, vagy csak gyümölcsökkel (a banán csillagos ötös káliumtartalma miatt), ásványvízzel együtt fogyasszuk, szegény májunk amúgy is ki van készülve, a vízhajtó koffeinsokkról nem is beszélve. Hányinger, étvágytalanság esetén barátunk a gyömbér, akár előző este teába áztatva, reggelire mézeskenyérre reszelve, vagy szelve. A méz energiát ad, kiválóan össze tud dolgozni a banán, méz és a gyömbér tejes turmixban fegyverbarátságba forrva. Ajánlott továbbá a vitaminok, nyomelemek szélesskálája: magnézium és B6 vitamin az izomgörcsök és émelygés ellen, C vitamin a berúgásokat követő megfázások megelőzésére. Fájdalomcsillapítókkal is csínján bánjunk, mert vagy a gyomrot, vagy a májat terhelik meg. Itt kell beszélnünk kulcsfontosságú szervünkről, a májról. Sok érv elhangzik pro és kontra a méregtelenítésről, de jelentem, én túl vagyok egy negyven napos csalántea-kúrán, és nagyon bevált. Egy gyógynövényekben jártasabb ismerősőm szerint májusi kezdéssel 40, novemberben 30 napos csalánkúrát kell tartani egy bögre felhörpintésével reggel éhgyomorra. Télen nem szabad csalánozni huzamosabb ideig, mert a kipucolás gyengítheti az immunrendszert.

A kúrát megbolondítottam az utolsó két hétben májvédő teakeverékkel (márkát inkább nem írok, gyógynövényboltban tudni fogják), van benne:

- orvosi somkóró virágos hajtása,
- közönséges cickafark virágos hajtása,
- benedekfű
- szurokfű levél és virág,
- közönséges orbáncfű virágos hajtás,
- borsosmenta levél,
- kerti- és spanyol kakukkfű levél és virág,
- kukoricabajusz,
- kutyabenge kéreg

Szokták még ajánlani a máriatövist (próbáltam, nekem ennyire látványosan, mint a teák nem működött), illetve még nagyon ajánlják a 2 hetes diólevél tea-kúrát, májusban, júniusban szedett levelekből főzve.

Végezetül néhány jótanács, amire a tapasztalat tanított meg:
- mindenből minőségit igyunk (lesz még bejegyzés kézműves sörökről, amik a szívem csücskei)!
- ne keverjük (pl. whisky-sör másnap überhalál, ezt még Skóciában 10 éve tanultam meg egy életre)!
- nem vagyunk gyenge városi népek, ha szülőfalunkban elutasítjuk a 2.-3. pálinkát a sör mellé,
- ne igyunk dühből, illetve lassítsunk, ha érezzük, hogy beüt a krach
- eszegessünk (savanyúság, ropi, magvak, sajt), az oroszok ezt nagyon értik a "zakuszkikkal"

Kedves olvasóim, ha rajtatok is segítenek majd a fent leírtak (tisztelet a Straight Edge mozgalomnak és a muzulmánoknak, mert őket az egész nem érinti), akkor már nem éltem hiába, és nyugodtan terjesszétek, osszátok, szorozzátok! Az alábbi képen egy komoly szakirodalmi munkát is láthattok (a gyömbért ajánlják benne erősen), de pl. az argentín bikatökepörkölt nem annyira lenne az esetem.

 

Magyar katonák az UPA-ban?

Érdekes cikkre bukkantam az egyik ukrán honlapon, az Ukrán Felkelő Hadsereggel (UPA) kapcsolatban. A cikk írója, Oleksandr Skripnyik (az ukrán hírszerzés vezetőjének tanácsadója) kigyűjtötte az ukrán hírszerzés kutatható archívumából, hogy mely nemzetek fiai csatlakoztak a finoman szólva is különbözőképpen értékelt szerepű, ukrán ellenálló hadsereg soraiban. A jelenlegi ukrán konfliktusban az orosz fél az UPA-sokban fasisztákat, "banderistákat" míg az ukrán nacionalisták hős felszabadítókat látnak, így próbálva történelmi igazolást találni a jelenlegi konfliktusban játszott saját szerpükre (vagyis a szeparatisták az ukrán fasiszták, az ukránok az orosz/szovjet agresszió ellen harcolnak).

Az UPA az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete) Banderista szárnyából 1942. októberében alakult meg, és katonaszökevényekből, rendőrökből, helyi ukrán lakosokból állt. Igyekezett egy független Ukrajnáért harcolni, ezt hol a németek ellen (1943. február-1944 tavasza), hol azokkal kvázi szövetségben tette, 1943-44-ben brutális etnikai tisztogatásokat követtek el a lengyelek ellen Galíciában és Volhiniában, majd némi sikert értek el a lengyelek által célul kitűzött ukrán kitelepítés megakadályozásában 1944-45-ben, és mindvégig harcban álltak a szovjet csapatokkal és partizánokkal, a földalatti lengyel hadsereggel, illetve a kommunista néphadsereggel, később a csehszlovák csapatokkal is. 1947-ig tartott a küzdelmük a Lengyel Népköztársaság és az 50-es évek elejéig a Szovjetunió ellen. Legjelentősebb parancsnokuk, Roman Shukevics 1950 tavaszán fogságba esése előtt öngyilkos lett Érdekesség, hogy a Kárpáti Szics kötelékében 1939-ben Kárpátalja megszállása során Magyar Királyi Honvédség ellen is harcolt, meg is sebesült.  Bővebben itt lehet az UPA-ról olvasni.

Roman Shukevics UPA-parancsnok (1944-1950.)

A fentiekből látszik, hogy elég tipikus 20. századi mindenki mindenki elleni, brutális küzdelemmel van dolgunk, de koncentráljunk arrra, ami a cikkben feldolgozott archívumból kiderül: 

A szembenálló szovjet partizán erők parancsnoka, Szaburov 1944 februárjában leírta, hogy az UPA 40%-a keleti nemzetiségűekbő állt, - ingusok, oszétok, cserkeszek, törökök, oroszok - de a magot ukrán nacionalisták alkották. A fogságba esett vöröskatonák között toborzómunkát folytattak, hogy az OUN zászlaja alatt egyesítsék a különböző nemzetiségeket. Kutatók szerint az első nemzetiségi alegység üzbégekből állt, és 1943 közepén alapították. Közel egyidőben jelent meg egy grúz zászlóalj (kurin) és egy századnyi kubáni kozák és egy azeri zászlóalj. 1944 elejére az UPA 50 ukrán és 15 nemzetiségi alegységből állt, az erejük pedig ekkoriban 100 ezer főre volt tehető, amelynek 80%-aukrán volt. Egyes beszámolók szerint még 1944 nyarán-őszén is voltak portyáik Kelet-Ukrajnában, amelyekben csecsenek, grúzok, krími tatárok, kalmükök és azeriek is részt vettek.

A Szovjetunió nemzetiségein kívül francia, szerb, horvát, magyar(!), olasz, sőt német katonaszökevények is csatlakoztak, általában azzal a céllal, hogy a felkelők segítségével előbb-utóbb hazajussanak. Az UPA katonái és parancsnokai között nagy számban voltak zsidó orvosok is.

Egy Albert Hazenbrucks nevű belga UPA-tag angol-francia nyelven is sugárzó rövidhullámú rádióadónál volt bemondó, így népszerűsítette az UPA céljait, később ezért a tevékenységéért 10 évet kapott a Szovjetunióban.  1945 áprilisában a lvovi régióban (akkor már messze nyugatra húzódott a front, majdnem a háború vége volt) sebesülten fogták el.

Egy 1944. március 19-én kelt jelentésben Sudoplatov állambiztonsági népbiztos, az NKGB 4. Igazgatóságának parancsnoka leírta, hogy az UPA-ban 100 magyar is szolgál (cirill irásban párhuzamosan  a "madjar" szót használta a jelenleg elterjedtebb "vengr" mellett), akik a Vörös Hadsereg fogságába való eséstől menekültek az UPA-ba, egy részük magyar tiszti egyenruhát viselt, "ezzel olyan pletykákra adtak alapot, hogy Anglia és Amerika képviselői érkeztek az UPA-hoz 1943 decemberében magyaroknak álcázva".

Jelentés a magyar UPA-harcosokról

Ősi mítoszok Tolkien világában

Korábban is sejtettem, hogy néhány szereplőt és a gyűrű-saga fonalának bizonyos részeit ősi mítoszok inspirálták, de egy Angliában vásárolt könyvben (David Day: The World of Tolkien, Bounty Books, 2013) szépen össze is van szedve, hogy melyek ezek. Utazgatásaim és olvasmányaim miatt nagyon érdekel a kelta és északi mondavilág, lenyűgöz a skót és norvég tájak vad szépsége. Sajnos Új-Zélandra még nem jutottam el, de a Hobbit és A gyűrűk ura színhelyeként tökéletes választás volt az ország. Tolkien mester hatalmas nyelvészeti és mitológiai ismeretanyaggal rendelkezett, ez műveiben is megmutatkozik. Szülőhazájának lenyomata is érezhető a könyveiben: a nyelvész írót elbűvölő walesi nyelv szolgált kiindulópontul a tündék nyelvének megalkotásában, illetve gyermekkorának viktoriánus vidéki Angliája ihlette a Megye (the Shire) felvázolását.  A könyvben sorra veszi a szerző a különböző szereplők, népek, helyek gyökereit az ősi teuton, viking, kelta, szász (pl. Beowulf legendája), de esetenként antik görög-római és akár indiai, tibeti mondabeli párhuzamokat is bemutatva.

Csak néhány példát szeretnék kiragadni, amelyek nekem a legjobban tetszettek. Rohan lovasait esetleg a gótok ihlették, de határőr szerepük miatt a walesi és cornwalli keltákkal szembenálló merciai királyság is esélyes. Odinban egyszerre gyökerezhet Sauron és Gandalf figurája. Odin Draupnir gyűrűje az északiak kilenc világát uralta, annak elvesztése meggyengítette a főistent. A rohani Éowyn, aki megölte a boszorkánymestert egyszerre megfeleltethető Brunhildnak a Volsunga Sagából, valamint Brünhildának a Niebelung-énekből (egyébként ezen legendák alapja Brünhilda vizigót királynő), vannak utalások alakváltókra és berserkerekre, valamint megtudhatjuk, hogy az ork szó eredete a latin orcus (pokol) és az angolszász Ornacea (sétáló hulla) lehet.

Gandalf és a Balrog küzdelme Moria bányáinak szűk kőhídján a jó és rossz örök harcát szimbolizálja, de a Ragnarök eljövetelekor lezajló párbajt is megjelenítheti, melynek kezdetén Heimdall megfújja kürtjét (mint Boromir), Surturnak, a tűz urának és a Szivárvány-hidat őrző Freyrnek az összecsapása során a tűzben megsemmisül a híd, a legnagyobb istenek elesnek, a világot pedig földrengések és szökőár közepette elnyeli a tenger. 

A belinkelt videókkal két idevágó számot szeretnék figyelmetekbe ajánlani az Amon Amarth nevű svéd illetékességű, viking témákat megzenésítő deathmetál-zenekartól (névként egyébként a gyűrű elpusztításának helyét, a Végzet hegyét választották). Az első videó készítője szerintem tök jól összehozta A király visszatér csúcspontjaként zajló pelenor mezei csatát ezzel a lendületes lovasrohamról és a csatatér fölött keringő hollókról szóló számmmal. A következő a fentebb említett Ragnarök lezajlását írja le plasztikusan, lényege és refrénje, hogy "and soon the world will cease to be".

 

Oscarsborg

Egy barátom révén jutottunk el az Oslo-fjord bejáratánál lévő erődszigetre, ami Drøbak kisváros mellett található. Az erődsziget arról nevezetes, hogy 1940. április 9-én az Oslo gyors megszállására induló német flottának pár nehéz órát szerzett az erőd tüzérsége és a német hírszerzés figyelmét elkerülő víz alatti torpedóvető. A Birger Eriksen ezrdes parancsnoksága alatt harcoló norvégoknak sikerült elsüllyesztenie a Blücher cirkálót, valamint megrongálták a Lützowot. A németek is  megszórták az erődöt (a Krupp-lövegek némelyikén máig láthatóak a repeszek nyomai), és a hajókról partra tett gyalogság támadása után a védők jobbnak látták kapitulálni április 10-én reggel, de ez a helytállás időt adott a norvég királyi család, a parlament és a nemzeti aranytartalék Osloból történő kimenekítésére. 

Magyar vonatkozású hadtörténeti érdekesség, hogy a Blüchert elsüllyesztő torpedót Fiuméban készítették 1900-ban, és 1901-ben állították a vetőcsöveket hadrendbe. A német megszállás vége (1945. május 12.) után az erődben partvédelmi tüzérségi tisztiiskola működött, jelenleg koneferenciaközpontként és múzeumként üzemel (mikor mi ott voltunk, teheneknek és raboknak öltözött norvég fiúk és lányok csapatépítettek ezerrel az erőd udvarán és a folyosókon). Szabadtéri haditechnikai kiállítás és a norvég fegyveres erőket népszerűsítő  látogatóközpont is helyet kapott a szomszédos kis szigetrészen. A szigetet kis sétahajón lehet megközelíteni, és elég látványos volt az Osloba tartó nagy böhöm hajót illedelmesen kivárni, hogy ne borogasson fel bennünket.

Oscarsborg (forrás)

A történelem iránt érdeklődő és a szép tájakat kedvelő olvasóimnak ajánlom, hogy egyszer látogassanak el ide, ha épp Osloban járnak.  A poszt írásakor tudtam meg, hogy a lenti ágyúkat vaklőszerrel elsütötték 2014 áprilisában filmforgatás közben, ugyanis 2015 végén, vagy 2016-ban várható a német támadásról szóló norvég film, a Három nap áprilisban (Tre døgn i april) bemutatója, én biztos megnézem.

A németek számára kellemetlen pillanatokat szerző 28 cm-es Krupp-lövegek egyike

A bajszos visszatér

"Wo ist Fegelein!?" - Kérdezné egyik barátom, majd remegő kézzel a szemüvegéért nyúlna. Kiválóan tudja hozni a bunkerjelenetet, amit már számtalanszor feldolgoztak bénább, vagy viccesebb feliratozással. A 2004-es Der Untergang a német múlt feldolgozásának egyik fontos állomása volt, és rá majdnem hét évvel egy egész más korszakba helyezve a Führer a szatíra birodalmában is feltűnt Timur Vermes Nézd, ki van itt című könyvében, amely újabb kísérletet tesz a német nép történelemképének formálására és a korábbi traumák feldolgozására, valamint megkongatja a vészharangot, hogy egy szabad jóléti társadalomban is lehetséges egy hasonló figurának megvetnie a lábát.

Eleinte nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet a könyv megjelenése. Volt egy kis déjà vu érzésem, mert még gimis koromban a Magyar Atom kötetben olvastam Moldova György Adolf Hitler Magyarországon című kisregényét, amelyben Hitler 25 év hibernáció után ébred fel, és mivel nem bírja a kettéosztott Németországot elviselni (melyben az NSZK Izrael szövetségese), Magyarországra utazik. Kísérője Braun Éva lesz, és a sok német turista láttán elhatározza, hogy legközelebb turistákkal szállja meg az országot. A regény egyben a létező szocializmus szatírája is.

Tavaly szert tettem a német szerző könyvére, és nagyon kellemesen csalódtam. Hitler alakja, a helyzetkomikumok, amint először mindenki azt hiszi, hogy csak egy durva tréfának tanúja, és a Führert ez borítja ki legjobban. Egyből felfedezi a szórakoztatóipar (pedig csak magát adja), megismeri az internetet és az okostelefont, elképed a német szélsőjobb jelenlegi helyzetén, és az egyik spicces német celebnő dekoltázsába szvasztikát rajzol a müncheni sörfesztiválon.

A könyv egyik legerősebb vonása az egyes szám első személyben elmesélt történet. Kiválóan hozza a német nép önjelölt messiásának esetleges 21. századi elmélkedését, és tényleg nagyon durva, hogy nagyon könnyen magával tud bennünket ragadni az az érzés, hogy ez akár meg is történhet. Minden kísérletező kedvű, társadalmi és történelmi kérdések iránt érdeklődő olvasónak csak ajánlani tudom. 

A kortárs orosz sci-fi (egyik) fenegyereke: Dmitrij Gluhovszkij

Egy olyan sokrétű világba kalauzol el bennünket Gluhovszkij mester, amely hol borús, kicsit depresszív, hol pörgősen izgalmas, abszurd vagy abszurdan vicces, apolitikus regényei mellett  sci-fi novellákon keresztül kiválóan oda tud mondogatni a jelenlegi orosz rendszernek (ebben a Sztrugackij testvérek is nagyon jók voltak a szovjet időkben, ügyesen becsomagolták a társadalombírálatot, de sokszor nem lazsáltak a cenzorok, róluk egy másik posztban egyszer írok).

 

Gluhovszkij úr első regényét 18 évesen írta, 2002-ben mindenki számára elérhetővé téve publikálta az interneten. A Metro 2033 és folytatása a Metro 2034 az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódik a közeli jövőben, a felszínre csak a legbátrabbak merészkednek felderítőként, ugyanis az élővilág teljesen mutálódott (itt véleményem szerint szintén a Sztrugackij tesók híres műve, a Stalker/Piknik az árokparton köszön vissza). Az egyes metróállomások kereskednek, harcolnak egymással, vannak köztük fasiszták és kommunisták, lőszer helyettesíti a pénzt, az alagutakban termesztett gombát evő disznók szolgálnak a legfőbb táplálékul. A Metro 2033 és 2034 egyaránt nagy siker lett, alapjául szolgált videojátékoknak is. 

Metro 2033/Gamestar.de

Következő regényében, a Szürkületben (amit blogján szintén fejezetenként publikált) egy moszkvai szabadúszó fordító korábbi kényelmes kis életét felborító utolsó munkájába nyerhetünk bepillantást. Egy 16. századi konkvisztádor naplójának lefordítását kapja feladatul és lassan rá kell ébrednie, hogy a konkvisztádor kibontakozó története, a maja jóslatok és a Földön tomboló szökőárak, földrengések bizony összefüggenek.  

Ebben a könyvben számomra az a gondolat volt a legkatartikusabb, ahogy az emberi életet szemléli. A hosszú monológból csak egy kis részlet:

"Hiszen az emberélet nem más, mint lassú haldoklás. És nem csak mi halunk meg - lassan elhervad a környező világ is. Életünk első éveiben a világ is teljes virágjában pompázik. (Nem azért van-e, hogy olyan élénkek a gyermekkori emlékeink?) (...) De telnek-múlnak az évek, ők pedig egymás után elhagynak minket, testetlen szellemekké változnak, akiknek utolsó menedéke a mi emlékezetünk. (...) És világegyetemünk minden egyes halállal egyre jobban eltolódik egy másik dimenzióba - az emlékképek és a fantázia világába. A múltba süllyed, egyre kevésbé élünk a mában, és egyre gyakrabban időzünk a tegnapban, mely elmosódottan a tudatunkba ivódott." (in: Dmitry Gluhovsky: Szürkület 251. o., Európa Kk. Bp., 2012.). 

Egy kicsit könnyedebb, a fent említett, néhol abszurdba hajló novellákat tartalmazó kötettel zárnám a posztot. A magyar címe: Orosz népellenes mesék, oroszul Mesék a hazáról (magyar kiadása igen ütős borítóval jelent meg, Cuba Gergő jóvoltából). A történetek nagyon-nagyon kelet-európaiak, és néha azt kívánja az ember, hogy bárcsak tényleg az lenne a megoldás, amit az egyes novellák kínálnak. Pl. a moszkvai egyházi és politikai vezetés egyaránt földönkívüliekből áll (két különböző fajról van szó természetesen), és a Föld pusztulása előtt hazamennek. A szibériai kis faluba az atomháború híre sem jut el, mert korábban is elromlott a tv-torony, de a szúnyogok hiánya kicsit gyanús lesz, meg a nyugdíj is késik. A lenti képen szereplő vezető olyan neveken jelenik meg, mint Tudjukki, az Első, Nemzeti Vezető. Olyan, nem mindennapi dolgok fűződnek a nevéhez, mint egy hajadon leány szeplőtelen fogantatása, valamint végig izgulhatunk, hogy vajon a tér mesterséges görbületét fent tudják-e tartani az űrlények a moszkvai körgyűrűn, hogy élő egyenes adásban adhassák át 10000 évente esedékes üzenetüket az emberiségnek, miközben a Vezető szentpétervári iskolát és kronstadti matrózokat látogat és személyesen tüzel egy torpedóromboló ágyújával, így kérdés, hogy beférnek-e az Egyes csatorna híradójába.

Európa Könyvkiadó Bp., 2013/Cuba Gergő

Szerintem mindenki találhat az író munkásságából kedvére valót, a Metro könyvek és a Szürkület is nagyon különböző hangulatúak, de a novellák abszurditásukban is felhőtlen szórakozást ígérnek.

Nemzetközi önkéntesek Kelet-Ukrajnában

Ahogy ígértem, megírtam magyarul is, így talán még egy kicsit személyesebb is. A tegnapi poszt legfontosabb tapasztalata az, hogy inkább csak akkor indítok egy angol blogot, ha nem bírok magammal és időmilliomos is leszek. Szóval akkor most pár sorban arról a témáról, amely engem a híreket követve kezdett el rendkívüli módon érdekelni:

Már körülbelül egy éve, hogy a Krím megszállása után katonai szakaszába lépett az ukrán konfliktus. A most házaikba visszatérő, eddig pincékben élő, most a fegyverszünet tartósságában bízó ottani lakosok valószínűleg maguk sem gondolták, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. A média és az ilyenkor szokásos nagy szavak hamar mozgósítottak egy csomó embert Európában és a volt szovjet köztársaságokban, hogy ideológiai elkötelezettségüknek megfelelően, vagy a propaganda hatására az ukrán kormány, vagy a szeparatisták oldalán részt vegyenek a harcokban. A következőkben nem szándékozom hitet tenni semelyik oldal mellett sem, vagy bármilyen politikai véleményt népszerűsíteni. Pusztán a világ dolgai iránt érdeklődő emberként nagyon figyelemfelkeltőnek találom, hogy ilyen nem történt a kilencvenes évek óta Európában. A a zsoldosok és önkéntesek kérdését egyébként az ISIS-sel együtt vizsgálva bőven megérne egy ennél sokkal terjedelmesebb anyagot.

Önkéntesek a szeparatisták oldalán:

Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hírekben, hogy nyolc spanyol szélsőbaloldali aktivistát letartóztatott a hazai rendőrség, miután a csoport tagjai hazatértek Kelet-Ukrajnából. A sajtó által közöltek szerint a fiatalok nem igazán rejtették véka alá a harcokban végzett tevékenységüket a közösségi oldalakon, így a nyomozáshoz bőven szolgáltatták saját maguk ellen a bizonyítékokat. Saját bevallásuk szerint akciójukhoz az inspirációt a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjaiból merítették.

Vannak olyan hírek a neten, hogy olasz kommunista aktivisták Donyeckbe utaztak még tavaly nyáron, de a harcokban való részvételükről nem volt elérhető információ, sokkal inkább egy propagandaútnak tűnik a dolog. Érdekesség, hogy francia bal- és jobboldali önkéntesek harcolnak mindkét oldalon, de náluk még a szélsőjobbosok is megosztottak, melyik oldalra álljanak.

A Krím orosz megszállása során kapta fel a média azokat az értesüléseket, melyek szerint szerb csetnikek (nacionalista, a bosnyákokkal, németekkel, horvátokkal is harcoló partizánok a második világháborúban)  csatlakoztak az orosz csapatokhoz és a szeparatistákhoz. Később a közösségi médiában büszkén hirdették, hogy részük volt ukrán katonák megölésében. A történethez hozzátartozik, hogy több internetes forrás szerint mind oroszok, mind ukránok harcoltak a délszláv háborúkban.

A szeparatisták oldalán harcoló legnagyobb külföldi csoport a volt szovjet tagköztársaságok és az Orosz Föderáció népeiből kerül ki. Örmények, hasonlóan a csecsenekhez mindkét oldalon harcolnak, nyugati újságírók szerint voltak olyan szeparatista/orosz alegységek, amelyek csak burjátokból és jakutokból álltak.

Az örményekhez hasonlóan csecsenek is harcolnak mindkét oldalon. A moszkvai hatalomhoz lojális elnök, Ramzan Kadirov emberei a Szmercs és Vosztok zászlóaljakba (oroszul "halál" és "kelet") vannak szervezve és sokuk már a konfliktus kitörése óta a szeparatisták mellett harcol, komolyabb médiafigyelmet a donyecki reptér körüli 2014. májusi ütközet körül kaptak először.

Nemzetközi önkéntesek az ukrán kormány oldalán:

Ha már a az előző felsorolást a csecsenekkel fejeztük be, kezdjük most velük! A "Dzsohar Dudajev békefenntartó zászlóalj" az első csecsen háború vezetőjéről lett elnevezve (érdekesség, hogy elég fiatalon repülőtábornok volt a szovjet hadseregben, első csecsenként). Az alakulatot Isza Munajev vezette a közelmúltban a harcok során bekövetkezett haláláig. Ő Groznij katonai parancsnoka volt a város orosz ostroma alatt (1999-2000) és sajtónyilatkozatai szerint az ukránok oldalán harcoló csecsenek adósságot törlesztenek a tőlük a kaukázusi háborúkban kapott támogatásért (ez is megérne egy anyagot). A Vice News által is bemutatott zászlóaljban krími tatárok, csecsenek, azeriek, ukránok és grúzok is harcolnak, de egy másik csoport is alakult belőlük kiszakadva, a Manszur Sejk, a krími tatároknak pedi saját szotnyájuk (régi, századnak megfelelő ukrán/kozák alegység) van.

A Dudajev zlj. jelvénye (source)

Fentebb már említést tettünk a grúzokról. Kb. százan harcolnak az ukrán kormány oldalán, sokukat kiképzőként alkalmazzák a 2008-as orosz-oszét-grúz háborúban, illetve a nemzetközi missziókban (Afganisztán, Irak) szerzett tapasztalataik miatt.

Grúz önkéntes temetése (Gleb Garanich/Reuters)

Európából több tucat önkéntes mehetett a tavaly megalakult és általában (civil összefogás mellett) ukrán oligarchák által finanszírozott önkéntes zászlóaljakban, de a leghírhedtebb a Mariupol-környékén állomásozó Azov zászlóalj, amelyet egy ukrán szélsőjobboldali figura, Andrij Bileckij vezet és soraiban bőven találhatók neonácik a Baltikumból, Olaszországból, az Egyesült Királyságból, Svédországból, de oroszok, fehéroroszok is csatlakoztak az alakulathoz. A nemzetközi támogatást kereső ukrán kormányzat számára most is és a jövőben is kellemetlenek lehetnek az ilyen alakulatok, ugyanakkor az orosz propaganda számára kiváló témát jelentenek, vagyis hogy az "egykori traktoristák és bányászok" a fasizmus ellen harcolnak Kelet-Ukrajnában.

A horvát külügy megerősítette azt információt, hogy horvát állampolgárok egy kisebb csoportja (kb. 20 fő) Kelet-Ukrajnában harcol (leginkább az Azovban). Egyikőjük internetes bejegyzése szerint Budapesten keresztül jutott ki Ukrajnába, majd a frontra. Szerinte egyébként nem szélsőjobbos az alakulat (erre pedig utal néhány általuk használt szimbólum), valamint 30%-a krími orosz és ukrán menekültekből áll. 

Jó lenne tudni, mi fog történni ezekkel a pénzért, vagy eszmékért lelkesedő fiatal emberekkel, akik az életüket teszik kockára egy idegen országban. Mi lesz velük, ha haza kell menniük, mert pl. súlyosan megsebesülnek és a családjuk semmi segítséget nem kap majd az államtól (gyanítom, az utasbiztosítás ilyenre nem terjed ki)? Otthon akár bűnözőkként is kezelhetik őket, ahogy a spanyol példa is mutatja, csak a hazájuk törvényein múlik a dolog, illetve az elővigyázatosságukon (érdemes-e a facebookon hőssé válni?). Nagy valószínűséggel az őket kihasználó, felbújtó propagandisták, titkosszolgálatok ezzel nem különösebben foglalkoznak. Valószínűleg még sok ilyen esetről fogunk hallani nem csak Ukrajna és Szíria kapcsán, hiszen a globalizáció miatt az utazás annyira gyors és egyszerű, a hírfogyasztás pedig annyira széleskörű, mindenki számára elérhető lett, hogy kalandvágytól, idealista fellángolástól fűtve sokan fognak még meggondolatlan döntéseket hozni (a helyüket nem találó egykori francia idegenlégiósokat és a csecsen zsoldosokat persze nem számítom ide). Manapság sokkal könnyebb beállni háborúzni bárhol a világon, mint a harmincas évek Spanyolországában, vagy Finnországban, mégis a dolgok nem lettek egyszerűbbek, ahogy nincs semmi új sem a nap alatt.